JARMECZKY ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ
ROMANTIKUS GEOMETRIA CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

VARGA LÁSZLÓ GALÉRIA, Budapest 2022.október 7. 15 óra

 

 

Kedves Művész úr! Tisztelt Közönség!

Elsőnek egy látogatói kérdésre adnék választ, ami a kiállítás címére a ROMANTIKUS GEOMETRIA-ra vonatkozott és így hangzott: ”Mitől romantikus a geometria?”

Meglátásom szerint, Jarmeczky István festményeinél a színek választása, összeállítása és egymástól való elválasztása egy olyan folyamat, amely a művek szemlélőire jó hatást gyakorol, ugyanis a művész alkotásainál összhangra, megnyugtató rend kialakításra törekszik és ez a benne és bennünk lejátszódó folyamat - úgy vélem - nevezhető pozitív érzelmet közvetítő kísérletnek, nevezhető romantikus töltetűnek.

10 esztendeje egy csoportos kiállítást nyitottam meg egy budapesti galériában, ahol Jarmeczky István izgalmas színösszetételű kompozícióival hívta fel magára a figyelmet. Kapcsolatunk azóta töretlenül fejlődik, amit az is elősegít, hogy a művész nyugdíjba vonulva a Balaton-partjára költözött, ahol sikerült bekapcsolódnia a művészeti életbe.

A művész Szolnokon született 71 esztendeje, majd családja áttelepülve a Dunántúlra középiskoláit Székesfehérváron végezte, felsőfokú tanulmányait pedig Pécsett. A Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, majd az ottani egyetemen képezte magát tovább. Évtizedeken keresztül a város fiataljainak művészeti oktatásában vállalt fontos szerepet. Az un. Pécsi Iskola tagja, amelyet illik a Bauhaus-növendékek sorával indítani, gondolva esetében elsősorban a világhírű Victor Vasarelyre, Keserű Ilonára, Lantos Ferencre.

A színek kölcsönhatásának óriási szerepe van az ember életében, mivel ezek erős érzelmi és pszichikai hatással bírnak kedvünk, hangulatunk alakulására. Változatos erejű együttesük, harmóniájuk, illetve diszharmóniájuk befolyásolja mindennapi létünket, viselkedésünket. Kitekintve az ablakon ezen az őszi napon a derűs napsütés remélhetően valamennyiünket jobb kedvre hangol. A napfény által élénkebbé válnak a színek kint az utcán éppen úgy, mint a mesterséges világítás hatására itt bent, illetve ha az égbe nyúló épületek között utat talál a napsugár a galériába, a színek a kiállított műtárgyakon is erősebbé, tüzesebbé válnak.

Eddigi életműve komoly megbecsülést hozott a művész számára. Díjai közül szeretnék néhányat említeni: AJTÓ, ABLAK kiállítás a Magyar Festők Társasága Fődíja /2021 Budapest/, a KÁOSZ ÉS REND című kiállításon a MAOE szakmai díja /2017 Szeged/, a XVI. Táblaképfestészeti Biennálé díja /2016 Szeged/, az I. Bicsérdi Őszi Tárlat – Nemzetközi Művésztelep Egyesület Nagydíja /2009/, Baranya megye művészeti díja /1999/, a
Megyei Tárlat díja /1989 Mohács/, az Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás díja /1987 Kecskemét/.
Az országos elismeretségnek örvendő művészi teljesítményének záloga műveinek biztos szerkezete, harmónikussága, valamint friss dekorativitása. E megkülönböztető brand, egyedi érték munkái változatos színválasztásából, a geometrikus formák alkalmazásából és a művész komponálási képességéből eredeztethető. Mozgalmas részlet- és színgazdag kompozícióin a színek és formák megjelenítésére, egymásmellé rendelésére, egymástól való elválasztására mérnöki szerkesztésmódot alkalmaz. Nekem különösen tetszenek azon alkotásai, amelyeknél sok színt alkalmazva építi fel a kompozíciót.
Arra gondoltam könnyű dolgom lesz Jarmeczky István kiállításának megnyitásával, hiszen nem is olyan rég Csopakon részt vettem legutóbbi tárlatának megnyitóján, azonban a művész felhívta a figyelmemet arra, hogy Budapestre teljesen más kollekciót hozott. A képek 2/3 része a legutóbbi hat-hét évben készült. Korábbi mélyebb színeket alkalmazó, organikusan szerkesztett festményei keretezve balra sorakoznak.
A Varga László Galériában látható válogatása összhangban áll a művész által megfogalmazott a kiállítást kísérő gondolataival:
„Az absztrakt képalkotás a külső és belső világ, gondolkodó és érző lényünk lényegi megjelenése. Mindannak, amit megéltünk és megértettünk, egy olyan víziója, amiben az értelmi és érzelmi megfontolások egymást áthatva jelennek meg. Egy absztrakt kép olyan, mint amikor gondolkodva beszélünk… és, amikor hallgatunk gondolkodva…
A látható bölcsesség.”

Műveinek színpompája, derűs harmóniája a hosszabb szemlélés által ébred fel bennünk, érdemes időt szánni a művek látványelemeinek számbavételére, az összhatás befogadására.
Köszönetet mondok Jarmeczly Istvánnak, hogy ecsetje révén rácsodálkozhatunk azon értékekre, amelyeket ő fontosnak tart a Világból számunkra leképezve kiemelni és felénk közvetíteni.
Kívánok a tárlat közönségének elmélyült műélvezetet, a művésznek pedig további sikeres működést!
Dr. Matits Ferenc

 

További értékelések a művész munkásságáról:

„… tanulmányok eredményeképpen következetesen jutott egy összefüggésekre épülő konstruktív gondolkodáshoz. Formái és kép-építő rendszerei tiszták, egyértelműek, színvilága határozott karakterű, és egyszerre épít a színkontrasztokra éppúgy, mint a közelálló színértékek érzékenységére. Képi gondolkodása a természet összefüggéseinek tudomásulvételét és megértését bizonyítja, mely a mai zűrzavaros szemléleti közegben nagy érték.”
/Lantos Ferenc festőművész/

„Az izzó, hideg és meleg színekkel festett, a kristályos szerkezetekből az olvadékony halmazállapotokon keresztül a vibráló, interferáló folthatásokban játszó-sugárzó olajképek olyan hőkamerás felvételeket idéznek, amelyeken a jelenségek és a formák az emberi szem számára érzékelhetetlen hullámtartományokból a megjeleníthető, de valószínűtlennek, már-már misztikusnak ható, intenzív színrezgésekbe fordulnak át.”
/Novotny Tihamér művészeti író /

  

 

 

Kultúra  2022.09.18. 17:00

TÓTH B. ZSUZSA

 

Jarmeczky István

Szögletes harmóniák

Geometrikus szemléletű életterek – Kiállítás Csopakon a Zámbó galériában.

  

 

A tárlatot megnyitó Hegyeshalmi László festőművész, grafikus beszédében vallotta, hogy számára sokat segített Jarmeczky István képei, alkotói magatartása megértésében, hogy nem régen láthatta a művész házát, amelyet feleségével együtt felépített, és a házat körbevevő kertet. – A kert szimbolikus értelmezése az édenkert, sorskert, kolostorkert, szerelemkert, mulatókert, a sztoikus nyugalom kertje. Derű, harmónia, nyugalom, következetes tervszerűség, igényes minimalizmus, érzelmes konstruktivizmus. Ezek jutottak eszembe István és Zsuzsa kertjét látva. Konstruktív, geometrikus ikonográfia a képalkotó módszer, és ez a geometrikus szemlélet határozza meg Jarmeczky István festőművész mindennapi életének tereit is. Ábrázolási rendszerek, ábrázolási hálók, ábrázolási szövetek építik a Jarmeczky-képeket. Ha ezeket meglátjuk, felfedezzük, megértjük, akkor tudjuk olvasni, nézni a képeket. Kiterjesztve a gondolatot, egy látható tárgy szemlélése során betekintést nyerünk a láthatatlan világba. A festő látomásába. A természet ugródeszka a szemlélődéshez, nyitottnak és figyelmesnek kell lennünk. Ahogy a legnagyobb balatoni mester, Egry József megfogalmazta: „a látottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk…”

A konstruktív képalkotás, tárgyalkotás, építészet, művészetszemlélet több mint száz éve velünk van, de ha a történelmi távlatokat és az úgynevezett klasszikus művészetet nézzük, ezer évekről beszélünk. Az európai konstruktivizmusban az oroszok, a hollandok, a svájciak, a németek, a magyarok, Moholy-Nagy, Kassák, Vasarely jelentősége lenyűgöző, hatásuk megkerülhetetlen. De mi a kérdés, mi a helyzet ma, több mint száz évvel később? Mi újat lehet mondani, milyen új formák, szemléletek termékenyíthetik meg a konstruktív műalkotást? A folyamat hasonló lehet egy-egy nyelv folyamatos átalakulásához, megújulásához. A látható testek folyton változnak, ahogy a látás és a látomás is folyton változik. A megőrizni és továbbfejleszteni fogalma általános, túlmutat a művészet kérdéskörén is. Mindenképpen szükséges az invenció, a lelemény, a tanulás, tudás, szorgalom, munka, kitartás – mondta Hegyeshalmi László, és beszélt részletesen is a bemutatott képekről. Szólt arról, hogy Jarmeczky István geometrikus képei is kitűnően illeszkednek a nagy holland mester, Bob Bonies által megfogalmazott tételhez, hogy a geometrikus szerkezet tökéletesen leírható a vízszintes, függőleges, diagonális fogalmakkal, irányokkal. Jarmeczky színhasználata eltér a szigorú konstruktivistákéitól, akik leginkább a festészeti alapszíneket, a pirosat, kéket, sárgát használták műveikben.
A Jarmeczky-kép nagyon jól felismerhető színösszhangban jelenik meg, érzelmes konstruktivizmus jellemzi.

A kiállítás szeptember 28-ig látogatható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jarmeczky István: GONDOLATKÍSÉRLETEK
Valóságból teremtett pillanatok. Belső világunk vizuális mozzanatai.
Az egymást átható érzelmi és racionális elemek ott vannak minden átélt percünk mögött.
És az alkotott látvány mindezek „kivetülése”.
Ezért a kép elsődleges esztétikai megjelenésén túl a néző számára egy titok, ami megfejtésre vár…

Ahogy sok mindenről, képekről is beszélhetünk. De tudnunk kell, elképzelni, átélni igazán csak azt tudjuk, amiről már van tapasztalásunk. A fantáziánk persze létrehozhat valami tudati képződményt, amit aztán hihetünk annak amiről beszélnek, de könnyen lehet ezek csak annyira hasonlítanak az eredetire, mint a középkori utazók elmondása alapján a sosem látott egzotikus állatokat ábrázoló rajzok.
Érzékszerveink tudatunk szolgálatában állnak, keresik, begyűjtik, megszerzik azokat az ingeri információkat, amik által gondolataink értelmet nyerhetnek, feltöltődhetnek a tapasztalt valóság elemeivel. Hogy aztán emlékezve könnyedén felismerjük, ha újra találkozunk vele.
Az alaposabb megismerés nyomán, a részletek és az egész lényegi összefüggéseinek tudatosulásával az azonosságain túl a részleteiben megmutatkozó hasonlóságot is képesek vagyunk felismerni. Azonban bizonyos mennyiségű azonos vagy hasonló látványelemek után a figyelem egyre inkább már csak a különbözőségre, a környezettől elütő ingerre reagál.
Az állatvilágban pl. ilyenek vészjelző ingerek. Egy hang, egy fény, egy árny, egy hirtelen mozdulat amire azonnal felkapja fejét az addig szelíden legelésző őz, hirtelen megmerevedve figyel az addig gondtalanul ágról ágra ugrándozó mókus, és felröppen a nádasból ezer madár.
Belső világunk a bennünket körülvevő világgal permanens, interaktív kapcsolatban áll. Tekintetünk újra és újra végigpásztázza a látómező minden elemét, kutat, elemez, kiválaszt. Kiválasztja a különbözőt, a különöst, almák közt a körtét, körték közt az almát. S ezt természetesen követheti az alaposabb és lényegi vizuális megismerés.
Meglátni és megszeretni…
A primérélmény a látvány esztétikuma. Ami elől nem lehet kitérni. Kivételes esetben mellbevágó katartikus látvány, az ami egy csapásra lelkünket megtöltő keserűség, fájdalom, csodálat, gyönyör. Amikre szavakat csak keresni lehet, találni nem.
Mert az érzések nem szavak. Nyilván azon túl, a mélyben vannak. Rétegről rétegre, egymástól elzárva és mégis egymást átjárva, szándéktól függetlenül.
Meg lehet fogalmazni őket, de még a gondolatok sem mondatok…

Az átélés minősége, a sokrétű bonyolult összefüggések „gondolkodás nélküli megértései” a pillanat mozzanatai…
És egyszeriben szembesülünk a kimondhatatlannal.
Egy-egy kép „megértése” nem csupán képzőművészeti, vizuális, hanem egy általános felismerő-elemző gondolkodás eredménye, ami létrehozhatja a mű és néző közötti intellektuális kapcsolatot. A megfelelő szellemi nyitottság, az azonosulás, beleérző képesség esély a tudatalattinknak, hogy a mély emlékek között kutatva rátalálhasson azokra az élményekre, amik valamilyen kontextusba hozhatók a látott művel.

A színek, formák, vonalak ritmusa...vezeti a szemet.
Miképp egy szellő, egy illat… akár egy felhő, tovatűnik… pedig az előbb szinte bőrünkön éreztük…
De mégsem, hisz bennük „rak fészket”, már bennünk él tovább… részünk lesz tán mindvégig,
Tehát felelősség is, hisz minket formál mit (kit) fogadunk magunkba. – persze erről gondolkodni messze vezetne.

A kép tehát elsődleges esztétikai megjelenésén túl, a néző számára egy titok, ami megfejtésre vár… Ami „teljes átéléssel” lehet igazán a „miénk”.
És bizony könnyen megeshet, hogy a képben nem mást „látunk” meg, mint önmagunkat – egyszeriben megértve ezzel egész lényegünk egy apró részletét…

 

 

 

Jarmeczky István: GONDOLATKÍSÉRLETEK
KÉPEKRŐL
/ a szerkezet és építkezés /

A képeket tervezve talán elsődlegesen a szerkezet. A szerkezetnek fő jellemzői léteznek bennem, melyek a képi elemeket már egy nagyobb rendező elv szerint strukturálhatja.
Persze ehhez képest deduktív módon a már létező elemek, amúgy nagy számú lehetséges variációi is különböző kompozíciós szabályosságokat mutathatnak. De egyszerre csak egy valósítható meg.
Maga a képépítés egy igen összetett szellemi munka. Úgy az egészet, mint a folyamatot átfogó elemző és szintetizáló, egyben új megoldásokat kereső gondolkodásba ágyazott döntések sorozata.
A rész és egész viszonya, a különböző részletek hasonló vagy ellentétes tulajdonságai, a kép hatásmechanizmusának ugyanúgy fontos momentumai, mint a lehetséges jelentéstartalmak. Az esztétikai megjelenésben testet öltő emocionális és racionális elemek.
........................................................................................................................................................................................
A képzőművészet alkotónak és műértőnek nagyjából ugyanazt a feladatot jelenti:
értelmezni és érezni, érezni és érteni egyszerre.

Az alkotás permanens önépítés, nem csak technikai értelemben, hanem filozófiáját, világlátását tekintve is.

Az építkezéshez pedig szükséges tudni annak mikéntjét,
a rendezéshez a rendezettség összefüggéseit.
Nem elég csak látni a világ arcát, érezni kell minden rezdülését.
Érezni kell a hangok és a csend egymást éltető ritmusát…

Csukjuk be a szemünk….
hogy a mélyből világosba emeljük a lényeget. Amit a felszín alatt csak a tudat képes megragadni.

Minden annyira bonyolult körülöttünk és bennünk is, hogy kénytelenek vagyunk magunk számára egyszerűbb, könnyebben kezelhető formát alkotni.

Kell, hogy tudjuk, az értelmes és igazán szép pillanat kevés, de az érte való küzdelmet nem szabad alábecsülni.
Ha bízunk magunkban, szabadon hagyjuk érzéseinket.
Türelmesen kivárjuk, hogy megtalálják helyüket mély tudatunk rendszerhálóján.
A lényeg kristályfénye aztán föl-fölvillanhat, beépülhet döntéseinkbe.

Képesek leszünk a részletekre is figyelni. Anélkül, hogy elvesznénk bennük, és előbb-utóbb a végletes dimenziók között is könnyebben eligazodhatunk.

Mert az építkezéshez szükséges tudni annak mikéntjét,
a részek és az egész, az egybe rendezettség törvényszerűségeit.
Mikor építünk, magunkat is építjük.
Mikor rombolunk, magunkat is romboljuk…

Becsüljük hát azt aki épít.

 

 

 

Jarmeczky István: GONDOLATKÍSÉRLETEK
RENDSZEREK és TORZULÁS (a képzőművészet gondolatiságában)

Talán több mint feltételezés, hogy a természet folyamatait belső erők, bizonyos szabályszerűségeket követő, egymást átható viszonyrendszerek mozgatják. Rendszerek épülnek, különböző hatások következményeként alakulnak, fejlődnek vagy összeomlanak. Aztán a romokon újak épülnek, fejlődnek … és így tovább.

Az ember magának egy társadalmi közeget teremtve hajlamos már-már elhinni, hogy az egészet irányítani, mozgatni képes rendszere van. 

 

Rendszer – talán az elv, a működtetni képes törvényszerűségek hatékony csoportosítása egy struktúrába – melyben a tartalom és a forma az adott lehetőségek egy-egy konstellációjában jelenik meg.

A tudatos, gondolkodó, alkotó létnek belső kényszere, igénye van egy sajátos rend megteremtésére és fenntartására. Melyben a bonyolult összefüggések is világosak és viszonylag szabadon átélhetők.

• természeti kényszerek, struktúrákba rendező erők, önépítő folyamatok
• az állandóság és a változás egymás ellen ható támadó és korlátozó energiái
• a struktúra egyensúlya, belső feszültségek, részek és az egész változó relációi, hangsúlyok, hangsúlyeltolódások
• a különböző léptékű változások, az átalakulás (átalakítás) lépései, a belső metamorfózis folyamata
• egy-egy új, kialakuló szerkezet, a rendszer nyugvó vagy holtpontjai, ezeket követő további átalakító mozzanatok

Torzulás – ( az előtag jelentése: a normától, a megszokottól, az egészségestől eltérő) – a fogalom egy folyamatot vagy annak eredményét jelöli

Akár a rendszer, a forma, tartalom, vagy mind ezek együttes alakuló változását nevezhetjük torzulásnak is (bár a szónak köznapi jelentése egy negatív minőséget jelöl).

• valóság és szubjektív világ

A rajtunk átszűrődő, belső rendszerünk által modulált – torzult – világ lételemei egy-egy sajátos alkotói pillanatba sűrűsödnek.
Mikor a tudattalanból fölbukkanók közvetlen tapasztalással és szándékkal együtt, a különböző gondolati síkok transzparenciájával jelennek meg.

Talán úgy is mondhatnám egy bizonyos nézőpontból, a rendszer maga a Világ, melynek alrendszereit a lehetőségek elemi kényszerei mozgatják.
A torzulás pedig, ahogy magunkban erről „képet” alkotunk.

 

 

 

…………………………………………………………………………………………………........................................................
Szentágothai János, az MTA egykori elnöke:
„A barlangi ősember civilizációja is valahol a barlangrajzokkal kezdődött. (...) Picasso vagy a hozzá hasonló, különféle modern irányzatú festők, kubisták, szürrealisták, dadaisták, futuristák és mások mind megkísérelték mintegy jelezni a mai emberi lét alapvető kérdéseit. A régebbi korok művészei is mind ezt tették annak idején, csak mert az ő problémáik már nem „mennek a bőrünkre" — művészetüknek ezt az oldalát már alig érzékeljük. (...) A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek, (...) arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...” (Jelenkor, 1981/2.)